Elio e le Storie Tese - Parco Sempione
(Elio és a Szűk Történetek - Sempione park)
Sempione park,
Zöld és barna,
Az én városomban.
Telóm vibrára teszem,
Egy könyvet leveszek,
Pihenni vágyok már.
Hirtelenjében,
Előjel sincsen,
Ilyet hallok: bim-bam-bum
Egy paprikajancsi,
Talán drogos is,
Dobol és nem hagyja abba (a bongót).
Ez a dolog engem ... zavar,
Mert amit csinál ... az szar,
Nincs érzéke a ... ritmushoz,
Már a könyvemet se ... olvasom,
Már-már fel... kelek,
Hogy megkérdezni le... menjek,
Miért döntött úgy ... a faszba,
Hogy éppen ma
Senki meg nem állítja.
Hagyd abba ezt a bongót,
Ez a hely pont nem Afrika!
Hosszú hajat hordasz,
De gyakorlásban elmaradsz!
Nem kapod el a ritmust,
Így megölöd bennem Afrikát,
Aminek sok baja van,
De biztos, hogy nem a ritmussal.
Gyerünk, barbár, próbálj jobban játszani,
ha már a lábamon táncolok,
lemegyek táncolni az asszonnyal,
hé, hát ketten táncolunk!
Beszakítod a fülem,
Te, a papucsod, meg a bongód!
Kedves jó uram,
tudja mit mondok?
Ez a szabadság!
Drogos vagyok,
Rosszul játszok,
Úgy is ha Önnek ez fáj.
A ritmust nem tartom,
Jó régen tudom,
Ez nem újdonság,
Nem szarok bele,
Sok nőt felszedek,
Ezzel, hogy bim-bam-bum.
(A bongó) most már tényleg ... zavar,
Mert ezt hallgatni ... az szar,
Már-már ide le... ülök,
Egy kicsit jobban ... fülelek,
Talán-talán tévedtem,
Csak káprázott a ... fülem,
Talán... Talán egy jó faszt!
Szar alak vagy, ez az igazság!
Most már széttöröm a bongód,
Hogy megvédjem általa Afrikát,
Aki megfőzte a profot,
Agyagedényben, mint vacsorát.
Rasztásnak öltözve játszol,
Ez viszont ide nem elég:
Lehet, hogy bajod nincs más most,
De a ritmussal gondjaid vannak.
Úgy seggbe ruglak, patkányokat fogsz fogdosni,
Csak a csokidat fogod árulni...
Íme a történet,
Hogy történik ez,
Az összes városban:
Én bongón játszok,
Te összetöröd azt,
Ha így megy ez, hol lesz a vége?
Ezért gondolták azt fönt,
Hasznosabb lenne úgy tenni,
Földig tarolni a parkot,
Hiszen úgyis felesleges.
Ilyen dolgot már bizony,
Sohasem látott Afrika,
Aminek lehet sok baja,
De nem az erdőhiánnyal!
Szeretnék úgy bongózni,
Mintha ott lennék, Afrika!
A törpe tölgyek alatt,
Milánóban, Porta Genova.
Tizenhat ezer szignó,
kaját nem kap Rocco Tanica.
De az erdőt letarolták földig,
Amíg az emberek nyaraltak.
Le se szarták az egészet,
Most már húzzák fel a sasfészket,
Elpusztították a Gioia erdőt,
Ezek a hatalmas kurafik.
