Olasz zene

Ezúttal Genovába látogatunk. (Ez a dal genovai nyelven íródott, de a jobb alsó sarokból elő lehet bűvészkedni az olasz feliratokat.)

Némi plusz infó a Parco Sempionéhoz.

A Sempione park Milánó legnagyobb központi parkja, körülbelül, mint nálunk a Városliget.

A Porta Genova városrész a Milánó déli részén a laza, kocsmázós éjszakai és művészeti élet központja.

A Gioia erdő (Bosco di Gioia) egyike volt Milánó rendkívül kevés zöldterületeinek: egy több, mint 10000 m² területű ligetes park a város közepén, körülbelül 200 fával. A város egyébként az olasz nagyvárosok közül a legnagyobb népsűrűséggel, beépítettséggel és a legrosszabb levegővel "büszkélkedik". A Gioia erdőt 2005-2006 karácsonya és szilvesztere során, az ünnepnapok és a szabadságolások ideje alatt az egész város tiltakozása ellenére ledózerolták, hogy helyt adhasson Lombardia régió új központjának. A környékbeli utcákból 16 ezer aláírás gyűlt össze a projekt ellen, Rocco Tanica, az együttes billentyűzete éhségsztrájkba kezdett a park megmentése érdekében, mindezt hiába. Nézd meg ezeket a képeket a rombolás előtt és után, a parkról készült utolsó videót, esetleg a helyén építendő felhőkarcolók látványtervét.

Elio e le Storie Tese - Parco Sempione
(Elio és a Szűk Történetek - Sempione park)

Sempione park,
Zöld és barna,
Az én városomban.
Telóm vibrára teszem,
Egy könyvet leveszek,
Pihenni vágyok már.

Hirtelenjében,
Előjel sincsen,
Ilyet hallok: bim-bam-bum
Egy paprikajancsi,
Talán drogos is,
Dobol és nem hagyja abba (a bongót).

Ez a dolog engem ... zavar,
Mert amit csinál ... az szar,
Nincs érzéke a ... ritmushoz,
Már a könyvemet se ... olvasom,
Már-már fel... kelek,
Hogy megkérdezni le... menjek,
Miért döntött úgy ... a faszba,
Hogy éppen ma
Senki meg nem állítja.

Hagyd abba ezt a bongót,
Ez a hely pont nem Afrika!
Hosszú hajat hordasz,
De gyakorlásban elmaradsz!
Nem kapod el a ritmust,
Így megölöd bennem Afrikát,
Aminek sok baja van,
De biztos, hogy nem a ritmussal.

Gyerünk, barbár, próbálj jobban játszani,
ha már a lábamon táncolok,
lemegyek táncolni az asszonnyal,
hé, hát ketten táncolunk!
Beszakítod a fülem,
Te, a papucsod, meg a bongód!

Kedves jó uram,
tudja mit mondok?
Ez a szabadság!
Drogos vagyok,
Rosszul játszok,
Úgy is ha Önnek ez fáj.

A ritmust nem tartom,
Jó régen tudom,
Ez nem újdonság,
Nem szarok bele,
Sok nőt felszedek,
Ezzel, hogy bim-bam-bum.

(A bongó) most már tényleg ... zavar,
Mert ezt hallgatni ... az szar,
Már-már ide le... ülök,
Egy kicsit jobban ... fülelek,
Talán-talán tévedtem,
Csak káprázott a ... fülem,
Talán... Talán egy jó faszt!
Szar alak vagy, ez az igazság!

Most már széttöröm a bongód,
Hogy megvédjem általa Afrikát,
Aki megfőzte a profot,
Agyagedényben, mint vacsorát.
Rasztásnak öltözve játszol,
Ez viszont ide nem elég:
Lehet, hogy bajod nincs más most,
De a ritmussal gondjaid vannak.

Úgy seggbe ruglak, patkányokat fogsz fogdosni,
Csak a csokidat fogod árulni...

Íme a történet,
Hogy történik ez,
Az összes városban:
Én bongón játszok,
Te összetöröd azt,
Ha így megy ez, hol lesz a vége?

Ezért gondolták azt fönt,
Hasznosabb lenne úgy tenni,
Földig tarolni a parkot,
Hiszen úgyis felesleges.
Ilyen dolgot már bizony,
Sohasem látott Afrika,
Aminek lehet sok baja,
De nem az erdőhiánnyal!

Szeretnék úgy bongózni,
Mintha ott lennék, Afrika!
A törpe tölgyek alatt,
Milánóban, Porta Genova.
Tizenhat ezer szignó,
kaját nem kap Rocco Tanica.
De az erdőt letarolták földig,
Amíg az emberek nyaraltak.

Le se szarták az egészet,
Most már húzzák fel a sasfészket,
Elpusztították a Gioia erdőt,
Ezek a hatalmas kurafik.

Mese a milánói parkokról, a nyárspolgárról, a rasztás-bongósról és a felsőbb érdekekről.

Gyere Pugliába táncolni
(Caparezza - Vieni a ballare in Puglia)

A delfinek a partra mennek táncolni.
Az elefántok ismeretlen temetőkbe mennek táncolni.
A felhők a láthatárra mennek táncolni.
A vonatok fizetős múzeumba mennek táncolni.

És Te, hova mész táncolni?

Gyere táncolni Puglia, Puglia, Puglián,
pörögj mint a pelyva, pelyva, pelyva.
Emeld fejed magasra hogyha a daru alatt mész el,
Mert előfordulhat, hogy leszakad és az aszfalton szétken.

Hé, turista, tudom, ezen az olasz helyen pihensz.
Óvatosan: ösvényen lépsz, de a föld által őrültnek mész.
Adriai-tenger és Jón, tüdődet frissítené a jód,
De az öböl csak kénszagot ont, közeleg már a Sátán és seregnyi démon.
Félve égsz le, ontja a dioxint az ILVA,
Kiütést kapsz, többet mint a Milva,
A végén úgy nézel ki, mint a Pimpa.
A legjobb halált a Zónában osztják
Van, aki az ENI-nél a mérget füstölt,
A munkából egyenesen kómába került.
Szintén füstöl Gargano, erdőtüze fellobog.
Turista, te csak énekelj, táncolj,
Én meg az ország halottairól adok számot,
Hol a cégtulajt nem érdekli a profit ára mennyi,
Neki a Kiotói egyezmény egy japán szexfilm.

Gyere táncolni Puglia, Puglia, Puglián,
ahol a sötét éj furcsa, furcsa, furcsa,
A szemed lehunyod, többet már nem nyitod ki
Gyere le táncolni, töködet vakargatni te is.
Táncolj hát te is itt: Puglia, Puglia, Puglia,
pörögjél mint a pelyva, pelyva, pelyva.
Emeld fejed magasra hogyha a daru alatt mész el,
Mert előfordulhat, hogy rádszakad és az aszfalton szétken.

Igen, igaz, ünneplünk, de az emberek stresszesek, fáradtak.
Egyik barátom jelentkezett a gyárba, hogy öngyilkos lehessen.
A zuhanó gerenda, robbanó szelep közt, a bolondokházában,
Ki dologzik, kivégzik, ki napot lop, drogot vesz,
Addig míg a koporsóba be nem szorítják.
Gyere táncolj a paradicsomföldeken,
A Mafia rabjaszolgájaként dolgozni, ha lázadsz már ki is rúgnak.
Románok kis viskókban, mint hámozott paradicsom a dunsztban,
Zsarolják őket nagy-nagy emberek, legalább konfetti méretűek.
Turista, pihenj a szandáloddal, ne duzzogj ha morcosak vagyunk okkal,
És elfelejtjük, hogy bevándorlók fiai vagyunk.
Megalázva, ne félj, nem rontjuk el az utad.
Gyere le Pugliába, gyere, jobb életet mutat.

Gyere táncolni Puglia, Puglia, Puglián,
ahol a sötét éj furcsa, furcsa, furcsa,
A szemed lehunyod, többet már nem nyitod ki
Gyere le táncolni, töködet vakargatni te is.
Táncolj hát te is itt: Puglia, Puglia, Puglia,
Fejed a porba lesz hullva, hullva, hullva.
Utcasarkon nagyobb kard mint királyé ki Artúr,
Kitárul a mély lent vár nem más mint a Belzebúb.

Ó Puglia, Puglia, Puglia, én Pugliám,
Szívben hordlak utam hogyha másfele jár,
Rögtön arra gondolok, meghalnék Nélküled,
Majd rögtön arra gondolok, hogy meghalnék Veled.

Kezdjük akkor Caparezzával, a Göndörhajúval. Itt a klip, tessék megnézni, és lehet találgatni, miről szól. Pár nap múlva felteszem a fordítást.